belvárosiként nekünk nem volt kérdés, hogy a hétvégi terasznyitást kihasználjuk-e vagy sem. nekünk ez a természetes közegünk. se erkélyünk, se udvarunk. nyilván marha boldogok voltunk, hogy ki lehet végre mozdulni a négy fal közül. hogy lehet végre inni egy italt a friss levegőn.

szerintem egy vidéki ezt baromi nehezen érti meg, hiszen nem szembesül azzal a bezártsággal, amivel mi szembesültünk az elmúlt időszakban. egy sötét, kicsi lakásban dolgozni és élni hosszú hónapokon át...

szóval egy kicsivel több empátiát nem ártana gyakorolni a hétvégén történtekkel kapcsolatban. mi 30 fölött is nagyon menni akartunk. miért olyan meglepő, hogy egy 20 éves is nekiindul, és korából adódóan sokkal felelőtlenebb?

DE persze jogos a kritika. Hiszen mi sem mertünk vegyülni a Deákon. a videóban szerintem jól át is adtuk, hogy mennyire óvatosban toltuk a dolgot, és mennyire zavart minket a tömeg:

mégis az dühít a legjobban, hogy milyen undorító módon kapnak össze ismét az emberek. hogy mennyire keményen és ellentmondást nem tűrően szidják egymást. minta konkrétan annak szurkolnának, hogy az enyhítés rosszul süljön el. mintha vágynának arra, hogy azt mondhassák: "igazam volt, baj lett belőle!"

pedig mondhatnánk azt is, hogy: "kapjuk össze magunkat! figyeljünk kicsit jobban a jövőben! ne toljuk kreténbe ezt a teraszozást és szabadban piknikezést! vigyázzunk magunkra és másokra, hogy ne újabb szigorítások, hanem újabb engedmények lehessenek!"

bocs, de én inkább az utóbbit kívánom!

és a sztoryhoz még jöjjenek Peti képei, mert megérdemlik, hogy lássátok őket.

Adri