Peti konkrétan sokkos állapotba került, amikor megtudta, hogy egy olyan helyre megyünk forgatni, ami tele van makettekkel, és ahol egy kisvonat gurul az asztalhoz, és szolgálja fel a sört.

Ne kerteljünk! 25.000 forint sok pénz, és ha már vacsorára költi az ember, akkor valami igazán különlegeset vár érte.

Például kaviárt, osztrigát és homárt. Nem? DE!

Mi biztos!

Sok helyen jártunk már, és sok menüsorba kóstoltunk bele, de a mediterrán konyha legluxibb oldalát ennél jobban még sehol nem prezentálták nekünk.

Lássatok csodát! Íme a teljes sor, amit felzabáltunk.

A nagy kérdés, pedig a következő: Te ennéd (ha volna rá)? Megér ennyit ez a vacsi?

az első a legnehezebb... meg néha a legjobb is. így gondoltam várok még, hátha jön majd a bomba ötlet, amivel be lehet robbanni a 2019-es blogbizniszbe. nem jött. (Petinek se.)

viszont a tavasz megérkezett, és örülünk is neki veszettül, úgyhogy én sem várok tovább, és elindítom az oldalt, mindenféle kellemetlen bemutatkozós bejegyzés nélkül (hiszen első körben úgyis csak olyanok olvassák majd ezt, akik valahonnan ismernek... második kör meg lehet nem is lesz, úgyhogy kár aggódni előre).

szóval csak gyorsan mondom, hogy azért kell blog, mert ahogy öregszünk, nő az igényünk a "csaksaját" dolgokra. és mert a saját oldaladon senki nem buzerál, ha kisbetűvel kezded a mondatot, vagy ha leírod azt a szót, hogy buzerál, mielőtt egy négycsillagos hotelről kezdesz értekezni. remélhetőleg ez a szabadság új és izgalmas tartalmakhoz vezet majd, amik kiegészítik az eddigi és az ezutáni munkáinkat... blaaablaaa...

na de térjünk rá a témára, meg a tárgyára.

ma estünk haza Sopronból, és természetesen a jól megszokott sajtóstanulmányút miatt keveredtünk arra, így nem is fogok részletesen mesélni róla (az ilyen korrekt beszámolókat ezután is a Rókaland Vlogra, a Szeretlek Magyarországra vagy a Blans.hu-ra fogjuk kitolni), csak pár érzést vetnék ki magamból.