az első a legnehezebb... meg néha a legjobb is. így gondoltam várok még, hátha jön majd a bomba ötlet, amivel be lehet robbanni a 2019-es blogbizniszbe. nem jött. (Petinek se.)
viszont a tavasz megérkezett, és örülünk is neki veszettül, úgyhogy én sem várok tovább, és elindítom az oldalt, mindenféle kellemetlen bemutatkozós bejegyzés nélkül (hiszen első körben úgyis csak olyanok olvassák majd ezt, akik valahonnan ismernek... második kör meg lehet nem is lesz, úgyhogy kár aggódni előre).
szóval csak gyorsan mondom, hogy azért kell blog, mert ahogy öregszünk, nő az igényünk a "csaksaját" dolgokra. és mert a saját oldaladon senki nem buzerál, ha kisbetűvel kezded a mondatot, vagy ha leírod azt a szót, hogy buzerál, mielőtt egy négycsillagos hotelről kezdesz értekezni. remélhetőleg ez a szabadság új és izgalmas tartalmakhoz vezet majd, amik kiegészítik az eddigi és az ezutáni munkáinkat... blaaablaaa...
na de térjünk rá a témára, meg a tárgyára.
ma estünk haza Sopronból, és természetesen a jól megszokott sajtóstanulmányút miatt keveredtünk arra, így nem is fogok részletesen mesélni róla (az ilyen korrekt beszámolókat ezután is a Rókaland Vlogra, a Szeretlek Magyarországra vagy a Blans.hu-ra fogjuk kitolni), csak pár érzést vetnék ki magamból.
Sopron nekem eddig a VOLT fesztivállal forrt össze, de azt hiszem, hogy megértem rá, hogy nyugger turistaként is felfedezzem. mondjuk legközelebb tuti nem egy éjszakára megyünk, mert az utazás túl sok energiát szív el, és semmire sincs rendesen idő. minden beszélgetést félbe kellett hagyni, pedig tényleg érdekes helyeken jártunk és klassz emberekkel elegyedtünk szóba.
DE azért bőven megérte így is.
elsősorban a vidék első skywellness létesítményében áztattuk a testünket. állítólag Budapestnek is van ilyenje, ezért nem nevezhetjük a sopronit az ország elsőjének. de mondja már meg valaki, hogy hol van Pesten or Budán az a hotel, ahol ilyen kilátásos a gigajakuzzi (a rudast ismerem, azt ne mondjad)???
a Hotel Sopronnal akkor is jóban maradtunk volna, ha csak ezt a pancsiélményt nyújtotta volna, de lett intézve remek lakosztály, igen kényelmes ággyal (nézd hogy mosolyog benne a gyerek!)...
...meg adtak nagyon finom ebédet és vacsorát. természetesen az én tanyasi csirkém volt a legjobb választás.
magam sem értem, hogy hogyan maradt idő két külső programra is, de szerencse, hogy rá lettünk véve (ha rajtunk múlik, csak fürdünk meg alszunk egész nap), mert olyan csokitortát kaptam, hogy kettéállt a fülem. itt van ni, a kötelező pulcsosminyon mögött. a Harrer nekem abszolút ismeretlen terep volt, de szívesen ismerném meg jobban a markát, mert az első találkozás igen pozitívan sült el.
és hát a kávézás sem annyira az én terepem, de átugrottunk a Kultúrpresszóba, ahol az americano mellé járt nikka whisky, meg fritz-kola is, és ahol nagyon vissza kellett fognom magam, hogy laza és kúl maradhassak az én szememben lazának és kúlnak tűnő tulajok előtt, és ne kezdjek el visongani, hogy: jaaaajjjdecukiii ez a hely!
meghaltam. készenvoltam. jó, hogy nem Pesten van, mert mennék minden nap!
na innen nagyon nem akartunk elsietni, de én voltam a forgatókönyvíró és a rendező is, és kellett a naplemente a jakuzziban. megérthetitek...
vannak dolgok, amikről egyszerűen képet kell lőni. romantikust, szexist, izgalmast, a jövő nemzedékének.
na ezt kapjátok ki! NÓFILTER! NÓFÓKUSZ! tökéletes beállítás!
és akkor zárnám a lényeggel a mondókámat. az ám az igazi Hotel, ahol a piperecuccok között nem csak béna testápoló meg vattapamacs van, hanem KÖRÖMRESZELŐ és HAJGUMI!!!!
én az ilyen apróságoktól bekönnyezek.
jó kis tavaszi blogindító téma volt ez. köszi Sopron. hívjatok még, mert mennénk!
Adri
p.s.: van tavaszibb kép ennél? aranyeső, meg a cseresznyefavirága (a földön még ibolya is volt. hidd csak el nekem!)
